Jedlik Nyugdíjas Klub története (Biederné Eichinger Katalin)

A Jedlik visszavár…

Az alma mater mindig szívesen látja volt diákjait. A Jedlik kapuja nyugdíjasai előtt is nyitva áll: régi, szép hagyomány szerint évente három alkalommal meghívnak bennünket tantestületi/összdolgozói rendezvényekre. Örömmel veszünk részt a karácsonyi és a tanév végi összejöveteleken illetve a május végi kirándulásokon. Ez azért esik nagyon jól nekünk, mert ilyenkor megismerjük az iskola sikereit-gondjait, az új, fiatal kollégákat, a változásokat; alkalmunk van elbeszélgetni volt kollégáinkkal is. Ezeken a rendezvényeken érezzük a közösséghez tartozás örömét. Meghívnak bennünket az iskola és a nyelviskola által rendezett jótékonysági hangversenyekre is, ezzel a zenei élvezet mellett szerény mértékben támogatjuk az iskola diákjait.
5 évvel ezelőtt Nagy Péter ny. igazgató úr kezdeményezte, hogy alakítsuk meg a Jedlik Informatikai Nyugdíjasklubot, amelynek jelenleg 32 tagja van. Havonta tartjuk összejöveteleinket, erre az iskolában kapunk lehetőséget.
Változatos programjaink összeállításában szinte minden klubtag részt vesz. Kollégáink vetített képes úti beszámolóiból több országot ismerhettünk meg alaposabban. Láttuk Párizs nevezetességeit, a Louvre-ban készített felvételeket, a versailles-i kastélyt, egyik kollégánk finnországi, másik izraeli, megint másik két kollégánk kanadai úti élményeit osztotta meg velünk. Voltak, akik a Kanári-szigeteket mutatták be, volt aki londoni útjáról és a titokzatos Stonhenge-ről mesélt, ketten Kínában is jártak más-más minőségben: turistaként illetve dolgozóként; érdekes összevetést tehettünk a hatalmas ország két arcáról. Mások Kárpátalján jártak magyar emlékek nyomában.
Gondolatébresztő előadások után beszélgetünk az életmód, az egészségmegőrzés kérdéseiről, meghallgattuk kollégánk praktikus tanácsait a kullancseltávolításról is.
Egyik kolléga feleségével dalokkal, versekkel, prózai idézetekkel színesített igényes előadásokat tartott Győr megyei költőkről, Kazinczy Ferencről, a pap-költő Mécs Lászlóról, Dr. Kovács Pálról, 1848 nevezetes győri ügyvéd forradalmáráról.
Domonkos László igazgató úr is megtisztelt bennünket egyik összejövetelünkön: beszámolt a változásokról, bemutatta az elektronikus naplót. Nagyon örültünk, hogy megajándékozott bennünket Jedlik kitűzővel.
Egyik legidősebb kollégánk, aki híres futballista volt, sportélményeit elevenítette fel.
Az internet segítségével tettünk virtuális sétát a budavári barlangtemplomban, és láttunk power pointos vetítést a háború előtti és a felújított budai királyi várról.
Változatos külső programjaink is voltak: néhányan 2 szemesztert is végeztünk a nyugdíjasegyetemen; lehetőséget kaptunk arra is, hogy megnézzük a Frigyes laktanya felújítás alatt álló ill. gyönyörűen felújított épületeit, hallottunk további terveikről. Büszkén vettünk részt olyan kollégánk festményeinek kiállításán, aki nyugdíjas korában fedezte fel tehetségét.
Megnéztünk győri nevezetességeket: jártunk a székesegyházban, az egyházi kincstárban és könyvtárban, és a Hédervári kápolnába is bemehettünk. A felújított zsinagógában megtekintettük a Vasilescu-gyűjteményt. Tárlatvezető kalauzolásával néztük meg a képtárat, más alkalommal a Xantus János Múzeumot.
Néhányszor Győrből is kimozdultunk. Márton napon libahúst ebédeltünk Pannonhalmán, Ausztriában felkerestük Liszt Ferenc szülőházát Doborjánban, megnéztük a fraknói várat, az itt élt Eszterháziak a hírhedt Drakulától származtatták magukat.
Volt két fővárosi kirándulásunk is. Tavaly budavári sétát tettünk: a Bécsi kapu tértől a királyi palotáig. Megnéztük nevezetességeit, a középkori épületek maradványaira épített házak kapualjába bekukkantva láttuk a gótikus ülőfülkéket, elsétáltunk a Sándor palota előtt, megcsodáltuk a királyi palotát, amelyben most a Nemzet Galéria található. Itt bemutatták nekünk a XIX. századi magyar festészet remekeit, végül a kupolából megcsodáltuk az elénk táruló pesti és budai panorámát.
Idén tavasszal a Hősök terén és a Városligetben jártunk. A Szépművészeti Múzeumban megnéztük a híres festményeket, megismertük a Városliget történetét, körülnéztünk a Vajdahunyad várának udvarán, felkerestük a Közlekedési Múzeumot.

Szeretettel várjuk azokat a kollégákat is, akik még nem tagjai klubunknak.

(Biederné Eichinger Katalin)